- Nem! Ez lehetetlen! - kiabált Harry, mire a Hermione kezében tartott csecsemő felsírt.
- Bravó, Potter! Más se hiányzott. -húzta el a száját Perselus Piton. Mind hárman az igazgatói irodában voltak Ron, McGalagony professzor és Dumbledore társaságában. Hermione most felállt a karosszékből, ahol eddig ült és járkálni kezdett az irodában hátha ez megnyugtatja a kicsit.
- Ez akkor sem...! Ezt nem tehetik! Hermione, legalább te gondolkozz már! - Harry most halkan kezdte, de ahogy bele lovalta magát egyre hangosabb lett. Hermione csak ingerülten elfordult tőle és tovább ringatta a kisbabát.
- Mr. Potter örülnénk ha megnyugodna. - mondta halkan az igazgató. - Ez szükséges. Ha biztonságban akarjuk tudni a két kisgyereket akkor el kell őket rejtenünk. Miss Granger önként vállalkozott arra, hogy elkíséri a gyerekeket, Piton professzor pedig az én személyes kérésemre vigyázz hármójukra, épp ezért nem értem a felháborodását.
- Nem küldheti el Hermionét ezzel a... - kezdte de Perselus fenyegetően elé lépett.
-Moderálja magát, Potter! - suttogta, ám a fiút nem nagyon érdekelte.
- Mondj már valamit Ron! - kiáltott barátjára. -Azt se tudjuk kik ezek a gyerekek és miért akarja őket Voldemort! Lehet, hogy egy halálfaló fattyai. - Amint kimondta Hermione megdermedt, Piton pedig megragadta a nyakát és már épp a falhoz kente volna a fiút mikor feltárult a szoba ajtaja és egy két éves kisfiú rohant be rajta egyenesen Piton lábának, mire az eleresztette Pottert és egy kicsit megtántorodott. A gyerek mögött egy negyedikes griffendéles futott be az irodába és lehajtott fejjel állt meg Perselus mögött.
-Sajnálom professzor - mondta bűntudatosan - a kisfiú mindenképpen ide akart jönni, fogalmam sincs, hogy jutott át a kőszörnyön.
- Ha egy két éves gyereket se tudd kordában tartani, nem tudom, mi lesz magával a jövőben - mondta halkan, de épp elég lekezelően ahhoz, hogy a fiú vagy 20 centit összemenjen. - Menjen!
A fiú megfordult és köszönés nélkül kirohant az irodából. Piton felemelte a gyereket aki eddig átfogta a lábait és egy kicsit eltartotta magától.
- Elmondanád, miért nem maradtál nyugton, ahogy kértük? - kérdezte komolyan, de a kisfiút ez valamiért nem érdekelte. Rámosolygott a férfira és vidáman felkiáltott.
- Mesét! Mesét! - kiabálta és közben lelkesen csapkodott a karjaival. Hermione megállt mellettük és rászólt a gyerekre!
- Noah ne kiabálj! - ez volt az első mondat amit a nő kimondott mióta beléptek az irodába. Harry utolsó mondata, mintha tőrt döfött volna a szívébe. Nem tudta mostantól mit gondoljon barátjáról, sem azt mit gondoljon a mellette álló férfiról. Piton gondolkodás nélkül kelt a gyerekek védelmére és teljes nyugalommal tartotta karjában az izgatott kisfiút. - Nyugodj meg, kérlek, Piton professzor olvas neked, de ahhoz most nyugton kell maradnod! - folytatta Hermione, mire Noah - ő nevezte el két héttel ezelőtt, mikor Piton beállított a két gyerekkel a Roxfortba - bólintott és a professzor vállára hajtotta szőke fejét. Hermione elmosolyodott azon mennyi bizalmat tud adni egy ilyen kisgyerek, és Perselus a lány arcát látva megforgatta a szemét. Majd újra Potter felé fordult.
- Azt hiszem Mr. Potter az elmúlt fél órában kifejtette a véleményét az igazgató úr tervével kapcsolatban, ám mivel senki nem kíváncsi arra mit gondol vagy mit nem, ezért megkérem, hogy távozzon. Mr. Weasley követheti a barátját. - Harry mondani akart valamit, de Ron látva Hermione csalódott tekintetét, karon fogta és szinte kirángatta az irodából - Minerva segíts kérlek Miss Grangernek összeszedni azokat a dolgokat amikre szükségünk lehet. Igazgató úr, ha holnap reggelre kész lenne a zsupkulcs akkor minél előbb elhagyhatjuk az iskolát.
-Rendben Perselus de megtudnád mondani hová mentek?
- A Shetland- szigetekre, Dale Cottegba.
